Az online kérdezz-felelek szolgáltatás ingyenes. A kérdező személyes adatait bizalmasan kezelem, és semmilyen további célra nem használom fel. Ha a beérkező kérdések száma meghaladja kapacitásomat, fenntartom a jogot a köztük való szelektálásra.

2012. június 25., hétfő

255. A szerelem elvakított, nem értem, hogy lehettem vele együtt

Kedves Karolina!
Próbálok rövid lenni, a kisfiamért aggódok, aki másfél éves. Az apukájával szétmentünk még a születése előtt. A szerelem elvakított, de utólag visszagondolva már nem értem, hogy lehettem vele együtt. Folyamatosan hazudozott, apróbb és nagyobb dolgokban egyaránt, mások érzelmeit semmibe vette, sosem volt olyan emberi kapcsolata, ami hosszabb távú lett volna, ivott, rettentően féltékeny volt, sosem láttam rajta megbánást, ha valakit bántott, úgy gondolta jogosan tette, csak a saját érdekeit nézte, képes volt akár a saját gyerekein is áttaposni, mert nem a közös gyerekünk az egyetlen gyereke. Előttem lévő két kapcsolatából összesen 5gyereke született. Amikor úgy látta jónak velem volt, ha összekaptunk visszament a volt élettársához. Nem foglalkozott semminek a következményeivel, a mai napig néha felbukkan csak azért, hogy megbántson. A gyerekére nem kíváncsi, pénzt se ad. Egyébként nagyon simulékony természet, mindenki szereti, amíg jobban meg nem ismeri. Utánanéztem és a tünetek alapján antiszociális személyiségzavarra gondolok. Kérem erősítsen meg benne, hogy az elmondottak alapján nagy esély van rá. A kérdésem az lenne, hogy örökölhető-e ez a fajta betegség.
Előre is nagyon köszönöm!
Üdvözlettel, Ági 

Kedves Ági!
Az első kérdésével kapcsolatban: nem szívesen adnék diagnózist néhány leírt mondat alapján. De azt gondolom, nem is ezért írt, hanem amiatt aggódik, mennyire kell attól tartania, hogy kisfián is megjelennek az Ön számára taszító személyiségjegyek. Szeretném megnyugtatni: bár valóban sok jellemzőnk öröklött alapokon nyugszik, ezek inkább (erkölcsileg) semleges temperamentumvonások (mint például az aktivitási szint). Ám az, hogy az ember milyen normákat követ, hogyan viselkedik személyes kapcsolataiban, nem öröklés kérdése. A legfontosabb, hogy kisfia nyugodt, elfogadó, ugyanakkor világos kereteket biztosító közegben nevelkedjen, amit Ön megadhat neki. És fontos, hogy elengedje félelmeit, mert nem lenne jó, ha a gyanakvás légköre venné körül kisfiát, ha Ön azt figyelné, kiütnek-e rajta volt párja személyiségjegyei. Ha ezt figyeli, úgyis fog találni olyan gesztust, ami rá emlékezteti. Fontos, hogy ezt vegye észre magában, és ne minősítsen valamit csupán azért rossznak, mert volt partnerére emlékezteti. Fia mindenképp másik személyiség, akire Ön és még sok más hatás, amelyet szintén megválaszthat (például óvoda), nagyobb befolyással bír, mint az apai örökség.
Cz. K.

Leggyakrabban megtekintett kérdések: