249. Elégtétel lenne, ha ezt a viszonyt a barátja felsége elé tárnám.

Kedves Karolina!
A feleségemmel közel 30 éve vagyunk házasok, két fiú gyermekem van. A kapcsolatom feleségemmel már hosszabb ideje elég hűvös, mert úgy érzem van valakije. Ez a sejtésem egy véletlen folytán beigazolódott, miután egy közösségi portált véletlenül nyitva hagyott, miután aludni ment. Döbbenet volt számomra, mikor az ott leírtakat elolvastam. Ez a kapcsolat közel 10 éve tart megszakításokkal, évente néhány alkalommal találkoznak különféle városok szállodáiban egy-egy napra. Ilyenkor a feleségem mindig mondta, kiküldetésre kell mennie, ez a munkájához tartozik, így elfogadtam. A szeretője távoli ismerősöm, aki jelenleg a második házasságában él, és tudom, hogy volt még más barátnője is időközben. Ott gyerek nincs, és nagyon szereti a feleségemet. Én ezt a hosszú viszonyt meg tudtam bocsájtani, mert még most is szeretem, és én voltam az oka, hogy elhanyagoltam jó néhány évvel ezelőtt, ami ehhez a lépéséhez vezetett. Válásra nem gondolunk, hanem megpróbáljuk az életünket új alapokra tenni.
Ez a tüske viszont nagyon szúrja a lelkemet. Úgy gondolom, hogy elégtétel lenne a számomra ha ezt a viszonyt a barátja felsége elé tárnám.
Ön szerint mit tegyek?
Köszönettel: Egy bánatos férj


Kedves Attila!

Önben most mintha két személy harcolna: egy egészséges felnőtt ember, aki tudja, érzi, hogy kettőn áll a vásár, és a kettőjük közösen (jól-rosszul) működtetett kapcsolata vezetett oda, hogy belefért egy harmadik személy. Ez a felnőtt harcol egy sértett gyermekkel, aki elégtételt szeretne az őt ért bántalomért. Félreértés ne essék: a fájdalmát értem, és jogosnak tartom. Szeretett volna boldog, harmonikus kapcsolatban élni feleségével, és valódi veszteség, ha egy nap ki kell mondani, rá kell ébredni, nem úgy alakult ez, ahogy tervezték. Tetszik a kifejezés, hogy azt mondja, új alapokat szeretnének. Ezzel a hozzáállással sikerülhet (szemben azzal, mintha mindent a régiek szerint szeretnének folytatni, azzal a különbséggel, hogy ne legyen külső kapcsolat). Azonban ennek van egy nagy ára: hogy önként lemondjon az "én áldozat vagyok, a feleségem vétkezett" pozícióról, ami nagy kísértés ilyen helyzetben. Ha ezt megteszi, és elengedi azt a tüskét, és bosszút sem forral a másik pár ellen, az nemcsak nagyvonalú gesztus Öntől, hanem a saját boldogságáért teszi. Az a kérdés, inkább elégtételt akar venni, ami után, megjósolhatom, sokkal rosszabbul fogja magát érezni, vagy inkább boldog akar lenni.


Cz. K.