Azért fordulok önhöz, mert nem bírok a 13 éves kamasz fiammal. Úgy beszél velem, ahogy én sosem tenném fordított irányba. Bármit kérdezek, két legjellemzőbb válasza: "leszarom" és "lófaszt". Többször erélyesen rászóltam, kértem, hogy ne beszéljen velem így, mondtam, hogy ez nem stílus, nem engedheti meg magának. Az juttatott idáig, hogy levelet írjak önnek, hogy ma eljárt a kezem. Tehetetlen voltam és dühös, nem akartam, hogy újabb hatástalan intés hagyja el a számat.
Az apjára sajnos nem számíthatok, vele kihűlt a kapcsolatunk, igaz, részben anyagi okból, részben a fiunkra tekintettel egy fedél alatt élünk. De ő éli a maga világát, későn jár haza, akkor sem veszi ki a részét a gyereknevelésből. Gondolom, nehéz ezen a távolból segíteni, de minden ötletért hálás vagyok. Én már kétségbeesett vagyok.
Éva
Kedves Éva!
Amit férje (volt férje?) sajátos helyzetéről ír, az megmagyarázhatja fia viselkedését. Anélkül, hogy értené a saját magát, meglehet, hogy ki akarja provokálni apja visszatérését a családba. Viselkedése a külső szemlélő számára olyan, mint egy hiány kifejeződéséé: a világos keretek, korlátok, viszonyok hiányáé. Azt gondolom, a legrosszabb helyzet ez a tisztázatlan, köztes állapot: van is és nincs is apja a gyermeknek. Azt javaslom, beszéljen erről férjével, és teremtsenek tiszta helyzetet! Ha Önök már nem egy pár, ezt megmondhatják fiának, hiszen úgyis látja, érzi, hogy valami nincs rendben. Ám a szülői feladatok ettől még az apára is tartoznak. Próbálja elérni, hogy részt vállaljon ezekben, ha kell, konkrét feladatmegosztással, vagy idő meghatározásával, mikor ő foglalkozik vele. Ha szükséges, vegyék igénybe szakember (családterapeuta) segítségét!
Üdvözlettel:
Cziglán Karolina
