226. Úgy vettem észre, hogy bizony elszáguldott mellettem az élet

Kedves Pszichológus.

23 éves srác vagyok, és bizony kimaradtak az életemből a nagy bulik. Tovább tanulni nem mentem, inkább elmentem dolgozni, mellette a saját regényemet írom. Sajnálatos módon úgy vettem észre, hogy bizony elszáguldott mellettem az élet, lassan 30 leszek, és nem volt még egy kapcsolatom se. Félek, hogy egyedül maradok. Nem nézek ki jól, és a beszélőkém sincs meg. A barátaim meg távol vannak tőlem.
Köszönöm előre is a válaszát.

Kedves István!
23 évesen korai bejelenteni, hogy elment Ön mellett az élet. Különösen, mivel az élet részét képezi a munka, a regény is, és ha jól értem, barátai is vannak, csak most nem elérhetők. Ami a párkapcsolatot illeti, nagyon sokan vannak, akik később kezdik, 23 évesen még nem volt kapcsolatuk. Nem késett le semmiről! Viszont az érezhető, hogy nem érzi magát jól a bőrében, hiszen nem gondolja, hogy vonzó lenne, és már az egyedül maradás lebeg a szeme előtt. Javaslom, keressen olyan helyzeteket, amiben visszajelzéseket kaphat. Nem feltétlenül azonnali párkeresésre gondolok, inkább a társas életének feldobására. Nem csak buliban lehet kikapcsolódni, ha az nem az Ön világa, kereshet nyugisabb közeget is, ahol könnyebben feloldódik. Lényeg, hogy ne gubózzon be, mert akkor lassan elhiszi, hogy nem is tartanak magára igényt. Ha ez megvan (társaság, elérhető barátok), akkor lehet a következő lépés a párkapcsolat keresése.
Cz. K.