226. Úgy vettem észre, hogy bizony elszáguldott mellettem az élet

Kedves Pszichológus.

23 éves srác vagyok, és bizony kimaradtak az életemből a nagy bulik. Tovább tanulni nem mentem, inkább elmentem dolgozni, mellette a saját regényemet írom. Sajnálatos módon úgy vettem észre, hogy bizony elszáguldott mellettem az élet, lassan 30 leszek, és nem volt még egy kapcsolatom se. Félek, hogy egyedül maradok. Nem nézek ki jól, és a beszélőkém sincs meg. A barátaim meg távol vannak tőlem.
Köszönöm előre is a válaszát.

Kedves István!
23 évesen korai bejelenteni, hogy elment Ön mellett az élet. Különösen, mivel az élet részét képezi a munka, a regény is, és ha jól értem, barátai is vannak, csak most nem elérhetők. Ami a párkapcsolatot illeti, nagyon sokan vannak, akik később kezdik, 23 évesen még nem volt kapcsolatuk. Nem késett le semmiről! Viszont az érezhető, hogy nem érzi magát jól a bőrében, hiszen nem gondolja, hogy vonzó lenne, és már az egyedül maradás lebeg a szeme előtt. Javaslom, keressen olyan helyzeteket, amiben visszajelzéseket kaphat. Nem feltétlenül azonnali párkeresésre gondolok, inkább a társas életének feldobására. Nem csak buliban lehet kikapcsolódni, ha az nem az Ön világa, kereshet nyugisabb közeget is, ahol könnyebben feloldódik. Lényeg, hogy ne gubózzon be, mert akkor lassan elhiszi, hogy nem is tartanak magára igényt. Ha ez megvan (társaság, elérhető barátok), akkor lehet a következő lépés a párkapcsolat keresése.
Cz. K.

225. Nagyapám úgy viselkedik, mint aki vonzódik hozzám

Kb. fél éve költöztünk haza anyukám szüleihez, mivel az édesapám meghalt, anyám fizetéséből pedig nem tellett a ház fenntartására egyedül, én még egyetemre járok az is sok pénzt visz el. A nagyapámmal mindig is jó volt a viszonyom, viszont mostanában kezdek tartani tőle, mivel úgy viselkedik, mint aki vonzódik hozzám. Kezdte a fenekem markolászásával, meg a szex téma feldobálásával, szóltam anyának róla, de szerinte csak viccel... Hát én nem találom viccesnek. Ma reggel már csak ímmel-ámmal nevezném a fenekemnek amit megfogott... köpni nyelni nem tudtam. De én ezt már nem fogom eltűrni. Nem akarok durva lenni, de engem ez borzasztóan zavar... Viszont az öreg teljesen süket... tehát megbeszélni vele nem tudom a dolgot...


Tehát a kérdésem: hogyan tudnám finoman a tudtára adni, hogy ezt fejezze be, akárminek is szánja... Arra gondoltam, hogy ha legközelebb ezt csinálja akkor látványosan elhúzódok, és rászólok, de nem bántóan inkább figyelmeztetően... Vagy már nem tudom. De ez így sehogy sem maradhat.


Kedves Levélíró!
Nem kell finomkodnia, ami történik, az egyértelműen szexuális zaklatás, amit Önnek nem kell elviselnie egyetlen alkalommal sem. Őszintén szólva felháborít édesanyja reakciója. A leghatározottabban utasítsa el, ha Önhöz ér, hiába süket, reagáljon olyan hangosan, hogy biztosan meghallja, és biztosítsa róla, hogyha még egyszer megtörténik, nem fogja annyiban hagyni az ügyet, botrány lesz belőle.
Cz. K.