Az online kérdezz-felelek szolgáltatás ingyenes. A kérdező személyes adatait bizalmasan kezelem, és semmilyen további célra nem használom fel. Ha a beérkező kérdések száma meghaladja kapacitásomat, fenntartom a jogot a köztük való szelektálásra.

2011. december 13., kedd

220. Úgy érzem egy idegennel élek immár 28 éve

Kedves Karolina!

Nagyon elkeseredett vagyok.illetve nem tudom hogyan tovább az életemben. 54 éves házasságban élő nő vagyok. A páromnak 97-ben volt egy kapcsolata ami kiderült. A hölgy terhes lett, azt mondta a férjemnek elveteti a magzatot. A férjem adott neki pénzt a műtétre. Amikor megszült, felhívta a férjemet, azóta a párom az én tudtom nélkül látogatta a fiát segitette ,én rengetegszer rákérdeztem mivel engem és gyermekemet is többször zaklatták, /évente 1-2 alkalommal jelezték hogy hol van a férjem. Ő tagadott minden esetben kb 1 hete véletlenül halottam hogy beszél a fiával rákérdeztem kivel beszélt és még ekkor is az egyik barátját emlegette. De ekkor már nem birtam tovább, mondtam hogy erre már semmi szükség, jobb ha mindent elmond. /hát azt senkinek nem kivánom amit ott éreztem/ Egy világ omlott össze bennem. Ezek után nem tudom hogy kéne viselkednem. Nagyon szeretné ha megismerném a fiát és a mi lányunk is megismerné a féltestvérét. Azt mondja hogy csak minket szeret,nem tudna elhagyni bennünket,és válni nem szeretne hiszen jó életünk van. Fölég most hogy hamarosan fiú unokánk fog születni. Hát nem tudom,mit higgyek, a hölgy párkapcsolatban él. állítólag több éve a férjem a lakásba sem mehet fel(kapcsolattartás csak a fiával van .tartásdijat is neki adja ) Nagyon rossz idegállapotban vagyok. Állandóan ráz a hideg, borzongok, 5 kg ot fogytam 1 hét alatt,sokat sírok, persze ha egyedül vagyok és senki nem lát. Teszem a dolgom,de nagyon nehéz mindenre koncentrálnom. Állandóan jár az agyam, úgy érzem egy idegennel élek immár 28 éve. Kérdésem tud ezen az érzéseken szakember segíteni fog ez a fájdalom önmarcangolás változni,tudok én még a férjemmel boldog lenni.meg tudok e harcolni magammal.

Meg szeretném köszönni hogy elolvasta levelem  ,és ha esetleg választ is kapok azt külön megköszönöm.


Kedves Levélíró!
Megértem az érzéseit, és azt, hogy össze van zavarodva. Ám bármennyire is sokként érte Önt, hogy hirtelen eggyel többen lettek a családban (már amennyire sokk volt, hiszen, ha jól értettem, sejtette egy ideje), ez nem kérdőjelezi meg az együtt töltött éveket, élményeket - még ha így is érzi, és valószínűleg a legtöbben hasonlóan reagálnának, mint Ön. Én azt látom, hogy férje igyekezett úgy viselkedni, hogy a legkisebb kárt okozza, és a lehetőségekhez képest a legkorrektebb legyen, miután szembesült azzal, milyen következményekkel járt a félrelépése. Egyfelől gondoskodott fiáról is, másfelől kitartott családja mellett. Miért mondja, hogy nem tudja, mit higgyen? Ennyi év alatt maguk mellett volt a férje, egyedül hordozott egy olyan titkot, aminek bevallásától félt, mert tudta, ez a család szétesését jelentheti. Azt gondolom, az ő szándékai egyértelműek és változatlanok. És hadd kérdezzem meg: jobb lett volna, ha megtörténik az abortusz? Vagy ha férje magára hagyja fiát, mintha nem is létezne? Semmit nem old meg, ha homokba dugják a fejüket: ideje találkozni a valósággal, és annak megfelelő lépéseket tenni. Valóban: a féltestvérek találkozzanak, ha erre mindketten nyitottak (ha nem, akkor nem kell erőltetni). Önnek akkor javasolnám a fiúval való megismerkedést, ha bizonyos mértékig visszanyerte lelki egyensúlyát, és tisztázták a kapcsolatot férjével.

Üdvözlettel:
Cziglán Karolina

Leggyakrabban megtekintett kérdések: