22 éves lány vagyok, egyetemista. A fő problémám, hogy régebben versenyszerűen sportoltam, majd lesérültem, és 1 évig nem sportolhattam, csak aztán műtöttek meg. Ez alatt az év alatt "sikerült" 15 kg-t felszednem, és mondanom sem kell, hogy a régi sportos alakom a múlté. 6 hete kezdtem el újra sportolni (ekkorra épültem fel a műtétből) és egészségesen, diétásabban étkezni, de eddig alig értem el eredményt. Pedig kitartó vagyok, mindent betartok és a módszerem is tökéletes (több hozzáértő is jóváhagyta).
Ebben az elmúlt hat hétben hihetetlen módon megutáltam önmagam, pontosabban a testemet. Képes vagyok órákig sírni a kinézetemen (narancsbőr, hurkák, vastag comb, stb.). Közben a diéta életmódommá vált, de folyton azon töprengek, hogy biztosan jól csinálok mindent?
Nehéz pontosan leírni, hogy mit érzek, hogy miért utálom magam. Üresség van bennem, főleg ezekben a kiborulós órákban, amiket a barátom egyébként elég jól tolerál, de érzem, hogy Ő is kezd belefáradni a "hülyeségembe". Tudom, hogy ez nem normális, állandóan összefogom magamon a hurkákat, nézem a tükörben, hogy hol áll ki a hasam a ruhából, késő estig fenn vagyok, hogy hullafáradtan ágybazuhanva azonnal elalhassak és ne kelljen ezen gondolkodnom. De a legjobban az keserít el, hogy elvileg jól csinálom, és annyi mindent rááldoztam már (főleg anyagilag - edzőcucc, egészséges élelmiszerek, vitaminok) és semmi haszna.
Már nem tudom, mit tehetnék, mert felőröl ez az üresség, ez az utálat önmagammal szemben, és az, hogy ha egyedül vagyok, semmi másra sem tudok gondolni.
Szeretnék tanácsot kérni, mit kéne tennem? Előre is köszönöm.
N.
Kedves N!
Miért várja, hogy ami egy év alatt megváltozott, hat hét alatt visszaváltoztatható? A műtét nem az utolsó lépés volt, ezt követi a lassú rehabilitáció. Sportemberként nyilván tudja, hogy az ember szervezete lassan, fokozatosan alkalmazkodik a változásokhoz, nem szabad, nem egészséges sürgetni.
Meglehet, mélyebben húzódik meg a heves önutálat gyökere. Ebben az életkorban, a húszas éveiben egyébként is természetes lenne, hogy kissé "megasszonyosodik", megváltozik a teste, nem ugyanaz a vékony-kamaszos alkat, mint addig volt. Érdemes megfontolni, az erős ellenérzések vajon nem ennek szólnak-e.
Cz. K.
