196. Mindenki hazudik, de én magamnak is

Következő lenne a problémám: hazudok. Azzal tisztában vagyok, hogy mindenki hazudik, de én magamnak is. Azzal álltatom magam, hogy nem is vagyok én olyan rossz ember, pedig de. Mindenkit becsapok. Képtelen vagyok szeretni. Illetve ez így nem pontos. Nagyon tudok szeretni, de csak nagyon kevés embert. Voltam vagyok szerelmes is. A szerelmem, aki elhagyott ugyan, úgy notórius hazudozó volt, mint én, csak kevésbé rutinos és intelligens, ezért mindig rájöttem. De ezzel is becsaptam magamat. Elhanyagoltam, úgy voltam vele, 3 éve együtt vagyunk, megszereztem, az enyém, már senki nem veheti el tőlem. Ez is önámítás volt, felsőbbrendűségérzés, blődség. Tudom, elé összetett a gondom. A pénzemet is az emberek becsapásából szereztem, úgy, hogy még csak észre sem vették. Kihasználtam azt, hogy bár nem vagyok közel sem zseni, nagyon jó manipulátor vagyok. Ezzel már felhagytam. Pénzem így nincs pszichológusra, ezért kérném, próbálja meg elmondani, hogyan tudnék megváltozni. Annak okát régóta keresem, hogy miért vagyok ilyen, alapvetően nincs oka, legalábbis nem találtam. Talán csak ebben vagyok jó, minden mást feladok. Igen, egy gyenge pöcs vagyok, de változni akarok! Kérem segítsen


Kedves Levélíró!

Levele alapján az a benyomásom, Ön számára az a lehetőség a legijesztőbb, hogy átlagos. Ezért képes egyszerre ravasz manipulátornak, és aljas gazembernek érezni magát. Miközben azon tépelődik, mennyire rossz ember, élvezi, hogy foglalkozhat magával, és szinte mindegy, milyen: jó vagy rossz, lényeg, hogy az nagyon-nagyon legyen. A maga számára is megkönnyebbülés lenne, ha találna valami külső célt, bármi olyasmit, aminek Ön szerint értelme van, és energiájának egy részét arra szánná. Egy-két év múlva visszanézve jó érzés lesz, hogy alkotott valami Önön kívül eső dolgot.

Cz. K.