22 éves vagyok, egyetemista, amiért most Önhöz fordulok, kb 4 éve kisebb nagyobb megszakításokkal tönkreteszi a napjaimat. Nem tudnám felidézni, mivel kezdődött, volt e kiváltó oka, de azóta heti jelleggel, 2-3szor minimum, de van hogy többször is borzalmas rémálmaim vannak. Az elején kifejezetten viccesnek, szórakoztatónak tartottam, mondhatni el voltam bűvölve a saját képzelőerőmtől, mert az biztos, hogy nem a hétköznapjaimat tükrözte. Nem szeretem a horrorfilmeket, nem szoktam ilyesmit nézni, olvasni... szóval semmilyen formában nem kerülök kapcsolatba ilyen dolgokkal. Alapvetően vidám, humoros lány vagyok, vannak barátaim, nincsen gond az érzelmi oldalával sem az életemnek. Egyszerűen semmire nem tudom visszavezetni, miért történik ez velem. Visszatérő motívum, hogy idegen emberek halnak meg, akár az én kezem által is, de van hogy csak végig nézem, esetleg már csak a hullát találom meg...mindez igencsak részlet! gazdagon megjelenítve... nem akarok részletekbe bonyolódni. Most már tényleg odáig jutottam, hogy félek magamtól, nehezen tudok elaludni, mert félek, hogy reggel megint arra kell felébrednem, hogy valami borzalmasat tettem/láttam. Próbáltam barátoknak mesélni ezekről az álmokról, de általában ugyanazokat a válaszokat kaptam. Vagy kinevettek, viccet csináltak az egészből, ami alapvetően nem rossz taktika, csak nekem már nem elég, vagy azt mondták, hogy ez ijesztő, beteges dolog, és ne meséljek nekik erről.
Időről időre segítségért fordulok a problémáimmal, de eddig sajnos senki nem tudott ténylegesen segíteni, vagy legalább valami útmutatás szerűt adni, hogy hogyan tudnék túl lépni ezeken a dolgokon. Már nagyjából el is veszítettem erre a reményt, próbálok inkább együtt élni a zavaró tényezőkkel... De nagyon nehéz. Tudna esetleg valamit javasolni, hogy megszabaduljak ezektől a nyomasztó álmoktól?
Köszönettel:
Dóri
Kedves Dóri!
Egészen biztos, hogy az évek óta tartó rémálmok "megfejtése" túlmutat egy e-mailes tanácsadás keretein. Önmagáról csak annyit írt, hogy minden rendben van, levele azt sugallja, hogy az álmok életének egy külön, szeparált részét képezik. Hogy konkrétan milyen jelenetek, képek merülnek fel ilyenkor, az önmagában keveset mond: ezek eltorzított, álcázott megjelenítései lelki történéseknek. Ez az oka annak, hogy gyakran bizarrnak, idegennek tűnnek az álmok, mintha nem is belőlünk származnának. Ugyanakkor valamiről beszélni akarnak, ami a tudattalanban zajlik. Az a sejtésem, hogy ezeket az üzeneteket nem szívesen engedi közel magához, ezért is térnek vissza olyan kitartóan. Az önismereti munka segítene megérteni, miről szólnak az álmok, és persze ritkítani is őket.
Cz.K.
