178. Párom kényszeredetten ragaszkodik

Kedves Karolina!

Nő vagyok, párommal 1 éve vagyunk kapcsolatban, de már régóta ismerjük egymást. Problémám a kapcsolatunk első hónapjaiban kezdődött már, párom nehéz családi körülmények között nőtt fel, mind anyagilag, mind lelkileg, nem volt könnyű gyermekkora, de önerőből felépítette az életét, kemény munkával, becsületre méltó módon, viszont.. most, hogy még közelebbről megismertem, nem egyszerűen munkamániás, hanem kényszeredetted ragaszkodik hozzá, hogy mindig, minden helyzetben fontosnak érezze magát, legyen mi miatt stresszelnie, ha nagy ritkán nem is lenne, gyárt magának, tesz-vesz, gondolkodik, idegeskedik egyfolytában, hajtja a pénzt. Igyekeztem megnyugtatni, mellette állni, de most már engem oktat ki, alapvető dolgokért lenéz, belém magyarázza, hogy én vagyok az értetlen, a buta. Kötekedik nagyon sok dologért, igazságtalanul, sajnos már én sem tudom szó nélkül tűrni ezeket, ezért folyamatos a veszekedés. Az én dolgaimban, viselkedésemben minden apróságot meglát, holott ugyanazokat elköveti ő is, ha szembesítem vele tagad, buta kifogásokat hoz fel. Volt, hogy már feladtam, és menni akartam inkább, de nagyon ragaszkodik hozzám, pedig állítása szerint ő nagyon válogatós, és eddig senki nem tudta őt megtartani hosszútávon (vagy ő mást, de ezt kikéri magának, mégis ragaszkodik egy ilyen "buta, lenézni való" nőhöz, mint én). Minden ember felé megfelelési kényszere van, de közben látszólag mindenkit lenéz, kioktat. Érdekes kettősség van benne, nem tudom már hogy viselkedjek vele, a veszekedés sehova nem vezet, ha tűrök, akkor meg megalázottnak érzem magam, ha kedves próbálok lenni, rajtam vezeti le a feszültségét, de sajnos én sem vagyok birkatürelmű. Lassan 30 éves lesz, állítása szerint mindene a család, nagyon szeretne, ezért dolgozik, de a magánélettől ezt nem tudja külön választani. Külső szemlélő! ként egy határozott, túl magabiztos, olykor már nagyképű! ember, aki sikeres, és bármit elér (ennek ellenére folyton féltékeny, ok nélkül!). Viszont én folyton ellentmondásokba ütközöm. Kérem segítsen, hogyan viszonyuljak a helyzethez, mert szeretem és szeretném megoldani.

Előre is nagyon köszönöm a válaszát!


Kedves Levélíró!

Sokan küzdenek önbizalomhiánnyal, ezt különféle megoldásokkal kezelik, van, aki kerüli a kihívást jelentő helyzeteket és bezárkózik, míg mások túlzott magabiztossággal és környezetük becsmérlésével igyekeznek ellensúlyozni a hiányt. Leírása ez utóbbira utal. Amennyiben helyesen látja párját (nyilván nem könnyű párkapcsolatban objektíven megítélni a másik tulajdonságait), az egyetlen megoldás, ha együtt akar maradni vele, hogy megerősíti magát, és megtanulja nem felvenni a kritikákat, illetve könnyeden, humorral kezelni párja túlzásait. Arra nem érdemes várni, hogy ő változzon, az nem szokott külső hatásra megtörténni.


Cz. K.