175.

20 éves vagyok. 3 hete missed abortuszom volt. 10 hetes terhes lettem volna, amikor kiderült hogy a baba 6 hetesen elhalt. 4 hétig hordoztam magamban a halott gyerekemet. Akartam a babát, nagyon vártam is, és most nem tudom feldolgozni a történteket. Nem tudok aludni, éjjelente rémálmaim vannak, és kezdek befelé fordulni. Nincs kedvem semmihez, nem akarok senkit áltni, ingerlékeny és feszült vagyok. Mindenkinek azt mutatom hogy semmi bajom, holott belsőleg orditani tudnék annyira fáj ... Éreztem a picit a hasamban..éreztem ahogy ver a kicsi szíve, és már alig vártam hogy végre lássam,és a kezemben tartsam... Nem tudom elviselni hogy meg kellett szülnöm a halott babát,nem tudom elfelejteni ahogy a baba darabokban esett ki belőlem... Ezzel mit lehet kezdeni?
Kedves Levélíró!

Fogadja őszinte részvétem!

Többszörösen nehéz ennek a veszteségnek a feldolgozása. A vetélés önmagában az, ám a körülmények még traumatikusabbá tehették ezt a szomorú élményt (annak tudata, hogy hetek óta nem élt a magzat, és az eltávolítás körülményei). Egyetlen módja van a feldolgozásnak: beszélni róla. Olyan barátnak, aki csak meghallgatja, anélkül, hogy okosságokat akarna hozzáfűzni, együtt érző rokonnal, szakemberrel, esetleg, ha vallásos, a lelkésszel.

Adjon magának időt a veszteség feldolgozására, ne várja magától, hogy rögtön olyan legyen, mint régen. Majd később eljön az az idő is. 

Még valami: jó, ha a párjával tudnak beszélgetni erről, ám természetes, ha nem pont úgy éli meg az eseményt, mint Ön. Okos dolog mással, külső személlyel is beszélgetni, aki nem részese a történetnek.

Cz.K.