Az online kérdezz-felelek szolgáltatás ingyenes. A kérdező személyes adatait bizalmasan kezelem, és semmilyen további célra nem használom fel. Ha a beérkező kérdések száma meghaladja kapacitásomat, fenntartom a jogot a köztük való szelektálásra.

2011. augusztus 4., csütörtök

166.

Tisztelt Pszichológusnő! 

Gondom a következő: 4 éve élünk együtt párommal, ő 58, én 45. Őt is , engem is akkor hagyott el házastársunk, több év után. Neki már felnőttek a gyermekei, nekem az egyik, a 13 éves velünk él. Az első időben kedvelték egymást, de idővel megomlott a kapcsolatuk, nem szólnak egymáshoz, rideg a légkör. Párom állandó gyógyszert szed depresszióra,bár inkább enyhén neurotikusnak mondanám, ill. borzasztóan labilisnak, s túl érzékeny, lányom viszont merev, nem tolerálják egymást. Ő mindig kritizálja lányomat, aki "kicsit kamasz", de nincs vele különösebb gond, inkább csendes, magának való.

Én próbálom kitartásra ösztönözni páromat, hiszen a köztük való feszültséget érezni lehet, de az utóbbi hónapokban odáig fajult a rossz viszony, hogy fennhangon szidja a lányomat pl. - hogy többször elküldtem, el is költözött, azután mindig visszaköltözött, hiszen mi szeretjük egymást, és egyikünk sem szeretne másik kapcsolatot keresni.

Főbb gondom még, hogy a volt férjem addig zsarolt, amíg hitelt vettem fel, svájci frankban persze, hogy őt kifizethessem, de akkor úgy gondoltuk, a párom is megkapja majd az ő részét, s abból visszafizetjük a hitelt, hiszen szeretünk itt élni nálam, és amúgy sem tudjuk eladni. (nincs vevő.) 

De most megkapta a párom a pénzét, amiből mégis külön lakást vásárolt, azzal az indokkal, hogy ha idegileg nem bírja tovább elviselni a lányomat, akkor van menekülési pontja. (Addig legalább kiadja, s beszáll a hiteltörlesztésbe.) De én így is arculcsapásként éltem meg, hogy rajtam hagyta ezt a nagy gondot: jelzáloghitel, amíg élek, ami majdnem annyi, mint a fizum. 

A legfőbb gondom persze az ő kettőjük közti áldatlan állapot. Lányom minden hétvégét az apjánál tölti, de párom munkája kötetlen, így sokat van itthon, sok a találkozási pont. Nem tudunk egy közös programot kitalálni, mert egyik sem akar a másikkal lenni. ( én jól kijövök a lányommal is.)

Kérdésem: van-e erre megoldás? Hogyan tudnám összebékíteni őket? Mindkettővel sokat beszéltem erről, de egyik makacsabb, mint a másik. Válaszát előre is nagyon köszönöm
Tisztelettel: Gabriella.

Kedves Gabi!

Egy felnőtt ember és egy 13 éves kamaszlány közül az előbbinek lenne sokkal nagyobb feladata és felelőssége abban, hogy legalább normális legyen a kapcsolat köztük. Őszinte leszek: ha hagyja, hogy megmaradjon ez a feszültség, és párja kritizálja-szidalmazza lányát, lehet, hogy végül mindkettőjüket elveszíti. Ne kockáztassa a lányával való kapcsolatot! Az összebarátkozást nem látom időszerűnek, ahhoz egy nyitott, ám türelmes felnőtt fél volna az alapfeltétel, akit lassan megszokhat, elfogadhat a kamasz lány.

Az ügy anyagi része nehéz, gondolkozzon olyan megoldáson, mit tehet, ha kiszáll a törlesztésből a párja

BK

Leggyakrabban megtekintett kérdések: