Kiskoromban, míg szüleim el nem váltak, apám ivott. Többször fordult elő, hogy hazatérve engem bekergettek a szobámba és csak az erőszak zajai hallatszottak be. Egyszer kíváncsiságból utána néztem, mi történik kint. Az a jelenet, amint apám veri édesanyámat máig bennem él. beszéltem erről másokkal, de nem jobb. Időről-időre előtör és csak zokogok, miközben önmarcangolást végzek magamban...mondván akkor nem tettem semmit. Mivel tudnám könnyíteni a terhet? Tisztelettel!
Kedves Levélíró!
Ezeket az emlékeket nehéz egyedül feldolgozni, ha van rá lehetősége, vegyen igénybe terápiás segítséget!
Amit egyedül is megtehet, hogy bármilyen módon megjeleníti a traumát: leírja magának (akár többször), lerajzolja, megformázza agyagból, stb. Nem feltétlenül magát a látott jelenetet, lehet magát az érzést, amit átél, visszagondolva a történtekre.
BK