Az online kérdezz-felelek szolgáltatás ingyenes. A kérdező személyes adatait bizalmasan kezelem, és semmilyen további célra nem használom fel. Ha a beérkező kérdések száma meghaladja kapacitásomat, fenntartom a jogot a köztük való szelektálásra.

2011. június 11., szombat

148.

Kedves Karolina,

Ez év febr.12.-én az én elsőszülött fiam, 29évesen öngyilkos lett. Borzasztó nyomás alatt élek azóta. Még mindig gondolom azt hogy :nem igaz, nem lehet.Pedig eltemettem.


Sokat olvastam azóta a gyászmunkáról, feldolgozásról, de nem ad erőt, nem nyújt vigaszt,csak éppen szakaszaiban rá-rálelek az érzésekre amik bennem hol megbújnak, hol pedig iszonyú erővel, fájdalommal törnek a felszínre.

1 év,azt olvasom, a négy évszak eltelte ad "általában" némi megnyugvást,enyhülést...ilyenkor mondom-ez még hol van,????még majd 10hónap....300nap..átélni..megélni,megbékélni..??vajon hogyan bírom addig,..na és persze azt azutáni életem,,,fogalmam sincs...

A másik fiam 21éves, Őérte természetesen KELL lennem, tennem a dolgaim,,,mindenképpen ki kell tartanom.
Nagyon szeretem a gyerekeim,nem tudok egyes számban beszélni,nekem ketten vannak.
A halálának a módja pedig egyenesen őrjítő...és az önvád, hogy mit tehettem volna, miért nem tudtam segíteni,,,ezek örökösen nyomasztanak....Egy betegségben, balesetben való elvesztést valahogy az ember feldolgoz, próbál szembesülni könnyebben,bár nem mondom hogy könnyű,...de ez..ez kegyetlen.Igazi alap ok egy szerelmi csalódás, amire jött munkanélküliség, ital,drog....Próbáltam,akartam,és hittem benne hogy minden jóra fordul....Tudta, érezte az én Kicsikém h. mellette vagyok, ha senki más nem is, Én,,az Anyuja ott vagyok Neki!!!Miért nem tartott ki,,,???Megígérte nekem!!Azt írta egy sms-ben ":Te tartasz életben Anyu!!hogy ne kudarcként emlékezz rám,,pedig nagyon húz a mocsár amit teremtettem"
Valóban kudarcot vallottam???

Egy elkeseredett, megfáradt anyu maradt az én másik Kicsi Fiamnak,pedig joga van a TEljes Anyujához, de ez most nagyon nem megy,, ...mit tehetek?Borzasztó marcangolás dúl a lelkemben...

Köszönöm hogy meghallgatott,szívesen veszem tanácsát.
Nóri


Kedves Nóra!

Fogadja részvétem!

Azt hiszem, annál sokkal többet senki sem segíthet, mint hogy meghallgatja Önt. A legnehezebb gyászt éli át, nincs annál nehezebben feldolgozható veszteség, mint mikor az ember a gyermekét veszíti el, azon belül is a legszörnyűbb, ha öngyilkosságban, hiszen, ahogy írja is, jókora önvád, bűntudat alakul ki.

Azt javaslom, keressen szaksegítséget a feldolgozáshoz, mert ez annyira nehezített folyamat (az előbbi okokból), aminél mindenképp érdemes segítségre támaszkodni.

Igen, egy-két évet szoktak mondani általában. Sokat gyorsítani ezen nem lehet, csupán minél többet beszélni az érzésekről, gondolatokról. De a gyász valóban időigényes folyamat, kell ez az idő, míg elengedünk valakit, aki az életünk része volt.

Üdvözlettel:
Bujdosó Karolina

Leggyakrabban megtekintett kérdések: