Az interneten böngészve láttam, hogy lehet Ön felé kérdéseket intézni, így vettem a bátorságot és írok Önnek. Kérem, amennyiben tud, tanácsaival legyen a segítségemre!
Pár hete van egy férfi az életemben (megjegyezném, felületesen már vagy 10 éve ismerem) aki teljesen össze van zavarodva, függőségeket fedeztem fel nála, s szeretném, ha ezeket tudná rendezni, melyeket úgy érzem, a segítségem nélkül nem tud megtenni.
Nyáron ért véget ennek a férfinak egy kb. 5 éves kapcsolata, mert megcsalta a lányt. Azóta "elveszítette önmagát", játékgépezik, s hétvégente haveri társaságban füvezik.
Pár héttel ezelőttig senki felé nem nyitott, hiába randizgatott, nem tudta elképzelni, hogy ismét legyen valaki az életében, míg nem találkozott velem. Szerette volna, ha mi egy párt alkotunk, ha ismét boldog lehet.
Hetekig minden jól alakult, minden rendben volt kettőnk között, jól éreztük magunkat a másik társaságában, míg nem a múlt hétvégén felfedeztem nála a változást (ekkor, mint kiderült, véletlenül összefutott a volt barátnőjével). Nem foglalkozott úgy velem, mint máskor, távolságtartásra lettem figyelmes.
Megkérdeztem mi a gond, tagadta, hogy lenne bármi is, pár nap múlva mégis elismerte, hogy össze van zavarodva, szerinte még szereti a volt párját (saját bevallása szerint boldog volt, hogy látta), valószínűleg nem képes most komoly kapcsolatra (hétvégén volt az a pillanat is, mikor egy családi összejövetelre őt is meghívták, mint a páromat), szerinte én sokkal jobb embert érdemelnék őnála (ezt nem csak nekem, hanem a barátainak is mondta).
Ezek után kifejtette, hogy hiányzik neki a régi élete, mikor azzal a lánnyal együtt volt, semmi ilyet nem csinált, nem a barátok voltak neki a fontosak, hanem hogy mellette legyen. Mondta, hogy szeretné abbahagyni a gépezést és a füvezést egyaránt, s gondolt már arra is, hogy szakemberhez forduljon, de mikor mondtam neki, hogy rendben, kérek időpontot, elutasította, szerinte egyedül is képes ezt megoldani. Gondoltam bátorítom, mellette állok, holott ekkor már szakított velem, s úgy tűnt el is fogadja a segítségem. Mikor haza ért, levélben leírta, hogy milyen sokat jelentett számára ez a beszélgetés, megköszönte, hogy mellette állok és kérte, hogy legyek továbbra is én az "agyturkásza" (ezt a kifejezést ő használta).
Tegnapi napon beszéltem vele telefonon, mondtam, hogy mellette állok, kizárólag az a feltételem, hogy heti kétszer szánjon időt a beszélgetésre. Ekkor azt felelte, hogy nem kell a segítség, egyedül birkózik meg a problémával, de heti kétszer látni akar. Megkérdeztem, hogy így mi értelme. Nem akar tőlem semmit, nem akar a barátom lenni, sem a párom, s ha már a segítségem sem kell, feleslegesnek érzem ezt az egészet. Ekkor azt felelte, hogy utóbbira tényleg nincs szüksége, de az első kettő lehetőség közül nem igazán tudja mit is szeretne.
Kedves Karolina!
Nem tudom, mit tegyek! Nem tudom, hogy álljak mellette úgy, ha ő nem szeretné, hogyan segítsek neki. Fogalmam sincs, hogy mi jár a fejében, mit gondol, csak azt látom, hogy nem tetszik számára ez az élet, amit jelenleg él, s hogy tényleg ki akar mászni a gödörből.
Kérem, legyen a segítségemre, lásson el tanácsokkal, hogy mit kell tennem, hogyan kell viselkednem. Tudom, hogy a legjobb az lenne, ha pszichológushoz fordulna, de azt sem tudom, ezt hogyan érhetném el nála.
Elnézést kérek, hogy kicsit hosszas lett a levelem, de nem tudtam rövidebb változatban leírni ezt az egészet, gondoltam jobb, ha minden információt megosztok Önnel.
Nagyon szépen köszönöm előre is a rám szánt idejét és a válaszát!
Üdvözlettel: Nikolett
Kedves Nikolett!
Önt a jó szándék vezérli, de sajnos azt kell mondanom, bele esett az ún. megmentő játszmába. Ez akkor következik be, mikor a segítőnek fontosabb a segítés, mint a másik félnek. Ez a férfi pszichésen még nem jutott el arra a pontra, mikor érezné, nincs más választás, mint hogy elfogadja a segítséget, és változtasson életén. Ezt Ön nem tudja sürgetni, hiába látja a helyzetet kívülről reálisabban. Egyébként vannak kiváló csoportok, amelyek szenvedélybetegeken segítenek, de ide is a férfinek kell akarnia elmenni, nem viheti Ön.
Üdvözlettel:
Bujdosó Karolina
