A tanácsát szeretném kérni. Nagyon szeretem a barátnőmet, aki szintén szeret engem. Mindketten 19 évesek vagyunk, és bő 1 éve vagyunk együtt.
A baj az, hogy a barátnőm egyszerűen nem hajlandó rendszeresen és megfelelő mennyiségű ételt enni. (Előfordul, hogy egész nap két narancsot eszik, vagy csak valami joghurtot vagy kefirt....). Nincs megelégedve az alakjával pedig nagyon vékony. (174 cm magas és 57 kg. ) Nagyon nincs önbizalma, pedig rengeteget dicsérem és éreztetem Vele, hogy szeretem.
Egyszer elmesélte, hogy volt időszak mikor hashajtót szedett és hánytatta magát, de ennek körülbelül 3 éve(ez még az előtt volt, hogy együtt lettünk volna), azt mondja (és szerintem igazat mondott), hogy azóta nem csinálja. Megbízik bennem és tudom, hogy fontos vagyok Neki, volt mikor rá tudtam venni, hogy legalább néha egyen rendesen, de mostanában megint koplal és hiába beszélek Vele. Tudja Ő is, hogy ez így nincs jól, de azt mondja, hogy nem érzi jól magát a bőrében és fogyni akar...Mind ezek mellett mostanában előfordul, hogy nehezebben kap levegőt és hiába mondom Neki, hogy menjen el orvoshoz egyszerűen nem hajlandó.
Úgy érzem, hogy a legtöbb probléma abból adódik, hogy nem eszik. Szinte mindig fáradt, akkor is, ha 8-9 órát alszik. És nem voltunk együtt másfél hónapja, ami részben szerintem szintén ennek a számlájára írható. Próbálok Vele türelmes lenni, úgy érzem szüksége van rám, illetve valamilyen segítségre.
Hogyan tudnám Ön szerint rávenni, hogy rendesen egyen, vagy pszichológushoz forduljon ?(mert szerintem ez már nem normális, hogy ennyire le akar fogyni. Aggódom, hogy esetleg anorexiás, mondtam Neki, hogy milyen következményei lehetnek annak, ha nem eszik hosszútávon pl.: nem lesz peteérése, legyengül az immunrendszere stb., erre azt felelte, hogy tudja..). Próbálok Vele rengeteget beszélgetni, és mondtam neki, hogy mindenben mellette állok és segítek Neki, de nem akar változtatni a dolgokon. A pszichológusról hallani sem akar, de félek, hogy a dolgoknak komoly következménye lehet vagy már van, mert rengeteget fáj a hasa. Ön mit gondol ?
Válaszát előre is köszönöm!
Üdvözlettel
egy tanácstalan kérdező
Kedves Levélíró!
Elnézést kérek, hogy megvárakoztattam a válasszal!
Egyet értek Önnel, hogy aggasztó a helyzet. Ehhez a magassághoz ez a súly kevés már most is (nem beszélve a további fogyás lehetőségéről). Az nagyon jó, hogy beszélgetnek, és biztosítja támogatásáról, de valóban pszichológusra is szükség lenne. Azt kérdezi, hogyan tudná rávenni, hogy elmenjen. Tudni kellene, miért tiltakozik annyira. Mert fenn akarja tartani ezt az állapotot? Vagy van valami elképzelése, mi fog történni a pszichológusnál, amit szeretne elkerülni? Esetleg azt hiszi, csak a bolondok járnak oda? (Sokan ebben a tévedésben élnek.)
Azt lenne jó megértetni vele, hogy előbb-utóbb mindenképp kezelésre fog szorulni: jobb, ha most saját lábán kezd pszichológushoz járni, mintha úgy leromlana az állapota, hogy kórházi kezelésre szorulna (ahol szintén lesz pszichológus is).
Üdvözlettel:
Bujdosó Karolina
