Erre szoktam én azt mondani, hogy ez nem felmentés arra, hogy a lehető legtöbb nővel szexuális kapcsolatot kell létesíteni, de sajnos mint tudjuk, gyorsan kiderül a hölgyről, hogy ő sem az igazi, és jöhet a következő!
Valahogy én nem tudom bevenni ezt a szöveget, hogy most bezzeg megtalálta a személyemben. Hozzáteszem, hűséges hozzám majdnem 3 éve, ami nála nagy idő! /ebben 99 %-ig biztos vagyok, 100 % ugye nincs!/
Én inkább azt gondolom, hogy már "megöregedett", elkényelmesedett, és mivel mi egymásban megtaláltuk a lelki társunkat, ezért ezt a kapcsolatot nem kockáztatná. Szerintem egy férfit az ösztönei uralnak, mindaddig, amíg úgy nem érzi, hogy olyan valaki van mellette, aki miatt nem érdemes kockáztatni!
Sajnos, a korábbi élete miatt a bizalmatlanság soha nem fog elmúlni belőlem, és ezért úgy érzem hiába is az minden vágya, hogy én a felesége legyek, én nem akarok! Valahogy úgy érzem, van bennem egy taszítás ez előző kapcsolatai miatt! Nem tudom elfogadni Őt a mozgalmas előélete miatt!
Hiába van meg köztünk a teljes harmónia és egyetértés minden területen, mi vagyunk egymás legjobb barátai is, én úgy érzem, hogy nem tudom túltenni magam az Ő múltján! Ön szerint normális dolog ez a részemről? Köszönöm a válaszát, ez nagyon fontos nekem!
Kedves Emese!
Elnézését kérem a megkésett válaszért!
Egyfelől értem, amit ír, és bölcs gondolatnak tartom, hogy egy korábban promiszkuis férfiről feltételezi, továbbra is az lesz. (Természetesen beszélhetnénk nőről is, nem hiszem, hogy férfitulajdonságról van szó.) Egyetértenék fenntartásaival, ha nem egy három éves kapcsolatról beszélnénk.
A három év azonban elég arra, hogy megismerjünk valakit, illetve hogy a szerelem első időszaka, amiben a szerelmesek másképp viselkednek, és másképp is látják egymást, elmúljon. Ha jó a kapcsolatuk, javaslom, ne keserítse meg olyan magyarázatokkal, hogy biztos csak elkényelmesedett a párja, azért van Ön mellett. Higgye el, ha akarna, most is tudna nők után szaladgálni, azt minden életkorban megoldja, akinek erre van igénye.
BK
Egyfelől értem, amit ír, és bölcs gondolatnak tartom, hogy egy korábban promiszkuis férfiről feltételezi, továbbra is az lesz. (Természetesen beszélhetnénk nőről is, nem hiszem, hogy férfitulajdonságról van szó.) Egyetértenék fenntartásaival, ha nem egy három éves kapcsolatról beszélnénk.
A három év azonban elég arra, hogy megismerjünk valakit, illetve hogy a szerelem első időszaka, amiben a szerelmesek másképp viselkednek, és másképp is látják egymást, elmúljon. Ha jó a kapcsolatuk, javaslom, ne keserítse meg olyan magyarázatokkal, hogy biztos csak elkényelmesedett a párja, azért van Ön mellett. Higgye el, ha akarna, most is tudna nők után szaladgálni, azt minden életkorban megoldja, akinek erre van igénye.
BK
