Az online kérdezz-felelek szolgáltatás ingyenes. A kérdező személyes adatait bizalmasan kezelem, és semmilyen további célra nem használom fel. Ha a beérkező kérdések száma meghaladja kapacitásomat, fenntartom a jogot a köztük való szelektálásra.

2011. március 12., szombat

86.

Tisztelt doktornő!
Egy nagyon súlyos problémával fordulok önhöz. Két évvel ezelőtt ismerkedtem meg egy lánnyal interneten keresztül. Találkoztunk, megszerettük egymást, összeköltöztünk. Neki van egy kislánya, öt éves volt, amikor megismerkedtünk. A gyerek is elfogadott, apaként szeretett, én is kislányomként fogadtam el. Tudtam, hogy a párom valamire le van százalékolva, de soha nem mondták el a teljes igazságot. Csak annyit láttam, hogy rendszeresen gyógyszert kell szednie. Aztán kb. egy éve megváltozott a viselkedése. Nem érdekelte semmi, állandóan kötekedett, sokszor a saját állításait is megcáfolta. Mivel én nem tudtam, hogy mi a gond, veszekedéssel reagáltam a támadásaira. Aztán a tavalyi év végén robbant a bomba. Rohamot kapott: elkóborolt, sírt, hogy meg fog halni, azt hitte, hogy meghalt az apja, a testvére, képzelődött, napok óta nem aludt egy percet sem, hiába fogtam a kezét, kidülledt szemekkel összefüggéstelenül beszélt. A végén rohammentővel szállították a pszichiátriára, teljesen elkábították, hogy tudjon aludni. Kb. egy hónap múlva engedték ki. Én az orvosától tudtam meg az igazságot: a barátnőm skizofrén. Egy éve nem volt orvosi ellenőrzésen, és azóta nem szedi a gyógyszereit. Ez okozta a rohamot. A szülei, a család természetesen engem okolt. Valahol hibásnak is érzem magam, amiért veszekedtem vele. De ha tudom, hogy ezek a megnyilvánulások egy betegség tünetei, és mire kell még odafigyelnem, biztos, hogy azonnal orvoshoz viszem, és nem bántom. Most jobban van a volt(?)barátnőm, és újra megkeresett. Még most is nagyon szeret, és ez kölcsönös. Nagyon ragaszkodik hozzám. Tudom, hogy az lenne a logikus lépés, a szakítanánk, de egyikünk se tudja kimondani. Nagyon szeretjük egymást. Még én is fiatal vagyok, szeretnék saját gyereket is, de nem tudom, a barátnőm szülhet-e? Ártana-e ez neki, vagy a babának ? Mennyire lehet együtt élni ezzel a betegséggel, és ha szakításra kerülne a sor, hogyan érhetem el, hogy ne legyen egy életen át lelkiismeret furdalásom amiatt, hogy egy betegség miatt hagytam el azt, akit szeretek. Az az igazság, hogy már teljesen magam alatt vagyok emiatt. Alvászavarokkal küzdök, szinte robbanok, annyira ideges vagyok. senki sem tud tanácsot adni, mindenki csak annyit mond, hogy ne áldozzam fel az életem egy beteg nő miatt. De én szeretem ezt a nőt! Akkor is fogtam a kezét, amikor bénultan feküdt a kórházban, rengeteget sírtam, lefogytam. Nem tudom, mit kellene tennem. Kérem segítsen ! Nagyon nagy szükségem lenne rá.
Tanácsait előre is köszönöm!
Gyula


Kedves Gyula!
A skizofréniának mindenkinél más a súlyossága, lefutása, több típusa is van: inkább gyűjtőfogalom ez, mint egyetlen betegség. Tehát nem a diagnózis a lényeg, mert egyik skizofrénnel lehet együtt élni, míg a másikkal képtelenség, hanem az, hogy tudnak-e normális párkapcsolatban élni. Nem gondolom, hogy a diagnózis miatt okvetlenül el kéne hagyni valakit, vannak családos emberek, akiket szintén ezzel a betegséggel kezelnek. Ugyanakkor hiú reményeket sem szeretnék Önben ébreszteni, mert nem tudom megjósolni, milyen lesz a folytatás. Egy dolog aggasztó: hogy nem szedte a gyógyszereit, igaz, ebben Ön tud segíteni. Gyakori nehézség ez ebben a zavarban, mert nincs teljes betegségbelátás. Reméljük, a bizalom is meg fog erősödni Önök között, és a jövőben nem lesz szükség olyan titkolózásra, ami eddig kísérte kapcsolatukat.
(A gyermek kérdést beszéljék majd meg a pszichiáterrel, le kell-e állítani a gyógyszert a terhesség idejére.)
BK

Leggyakrabban megtekintett kérdések: