102.

Tisztelt Doktornő!
Segítségét kérem abban, hogy jó irányban haladok-e az életemben.
A férjemmel 20 év házasság után külön éltünk pár hónapot, de később újra hazajött és újra egy család voltunk. A gyerekek örültek, hogy újra együtt vagyunk. A 20 év házasság alatt is már voltak intőjelek, hogy nem igazán ágy működik a kapcsolatunk, ahogyan kellene. Ő sokat volt távol a családtól, a vállalkozását egyengette, én meg elláttam a 3 gyereket, a háztartást vezettem és dolgoztam. Sajnos a rosszul menő vállalkozás miatt eljelzálogosítottuk a házat, amit el is veszítettünk. A munkahelyemet is elveszítettem. 8-éve, hogy itthon van a férjem, sajnos 1-éve nincs jövedelme, és már minket is a nyomor szélére dönt. Tiszta vesztés azóta az életünk. Ő egy nagy ugrással akarja a problémákat megoldani! Tudom, hogy megoldja a problémákat, de milyen áron? Sokáig segítettem neki ebben az ügyben, de azt mondták egyesek, hogy ne csináljam, mert amit most Ő átél, én is azt fogom majd átélni. Bennem a jóság és a szeretet dolgozik és semmi negatív dolog. A sors mégis egyre távolabb viszi tőlem!
Mit tegyek most? Ragaszkodjak-e? Vagy engedjem el? Az eszem az elengedést támogatja,- a szívem ragaszkodna hozzá!
Ő helyre akarja hoznia a család anyagi helyzetét, de már emberfeletti dolgokat művel, mártírként viselkedik amit én már nehezen viselek el. Hiába mondom, hogy ne csinálja, nekünk Ő kell, és nem az anyagi javak. De nem lehet vele bírni! Volt egy asztrológus, aki azt mondta, hogy azonnal lépjek ki a kapcsolatból, ha még tovább akarok élni! Mit csináljak? Mi legyen a gyerekekkel, akik már nagykorúak és szeretik az apjukat? Mi lesz velünk és a férjemmel?

Segítségét nagyon köszönöm!

Tisztelettel: Éva!

Kedves Éva!

Milyen emberfeletti dolgokat csinál a férje? Hogy elkótyavetyélte a házat, most pedig valami csodás megoldásról álmodozik, de nem történik semmi, nem emberfeletti. Mivel elsősorban az anyagiakról szól a levele, feltételezem, ez az, ami egyre távolabb viszi Önöket egymástól, mivel a férje valószínűleg nem tudja reálisan kezelni a problémát. Bár hozzá kell tennem, találgatásra szorulok, mert nyitva marad a kérdés, milyenek a hétköznapjaik, a kapcsolatuk, vannak-e konfliktusok, a pénz kérdését leszámítva milyen vele együtt lenni. És az is rejtélyes, hogy „amit most ő átél, azt fogja maga is”. Miért, mit él most át ő?
Az biztos, bizonyos mértékű együttműködés szükséges ahhoz, hogy együtt tudjanak maradni, ezt csak Ön látja, működik-e. Ez alatt azt értem, hogy egy nyelven tudjanak beszélni aktuális gondjaikról, és közösen keresni a megoldást. Ha úgy dönt, hogy elválnak, attól még a gyerekek nem veszítik el az apjukat.

BK