49.

Kedves Karolina!
Egy 19 éves kiábrándult gimnazista ír most önnek.
Az életem átlagos, élem egy tinédzser életét.
Az iskolában kezdődnek azonban a problémák...
A történelem tanár személyre(pofára) osztályoz, és mivel végzős vagyok, ez eléggé nagy nyomással van rám.
Közeledik a fogadóóra, és ezzel a lavina kitöréséhet is egyre közelebb kerülök.
Mivel szüleim szerint ilyen nem létezik hogy a tanár ember alapján válogatja a jegyeket. Így ez az indok, amivel védekezhetnék semmit sem ér., és az a helyzet minden évben megismétlődik. A családban már rég nem olyan a kapcsolatom a szüleimmel mint régen.
állandóak olyan közhelyek pufogtatása mint pl.: \"amíg az én házamban élsz...\" Elegem van ebből, és minél hamarabb kiakarok szakadni ebből a környezetből.
Igazából kérdésem nincs, csak valami megnyilvánulást várok hogy mi lenne a véleménye erről a helyzetről.
A választ előre is köszönöm. D.L.

Kedves Levélíró!

A történelemjegynél fontosabb lenne az egymással való kommunikálás a családban. Csak így lehet egy fedél alatt élni. A kamasz-lázadás fölött már eljárt az idő, Ön felnőtt ember. Vita helyett próbálja a másik fél szempontjait mérlegelni, és a sajátjait úgy megértetni, hogy a „kinek van igaza” helyett az igényei, problémái, érzései legyenek a középpontban.

BK